Egy szép napsütéses januári hétvégét töltöttünk Velencében. Minden ideális volt… Szerelmesei vagyunk Olaszországnak. Ott mindig isteni a kávé, az ételek, az italok, a fagyi, és úgy általában: a dolce vita….
Szombat este lévén mi is vacsorázni indultunk. Próbáltunk olyan éttermet találni, ahol inkább olaszok, inkább helyiek vannak. Valljuk be: Velencében ez nagyon nehéz. De egy szűk kis utcában ráleltünk a tökéletes választásra: OSTARIA AL DIAVOLO E L’AQUASANTA (azt, hogy az ördög és a szenteltvíz hogy fér meg így egymás mellett, mindenkinek a saját képzelőerejére bízom).
Kértünk enni-inni. Szeretjük a halakat, így az egyik választásunk az étlapról a grillezett halra esett. Csak így… hogy milyen hal lesz, nem tudtuk.
És akkor jött a meglepetés: egy teljesen furcsa formájú és textúrájú valamit kaptam, aminek az íze mennyei volt. Semmi csicsa: só, petrezselyem, oliva olaj, a végén pedig friss citrom. Feje nem volt, a gerincoszlopa inkább T-alakú, nem szálkás volt, hanem csontos, a húsa pedig egészen sűrű.
Fizetéskor megkérdeztem a pincérnőt, hogy mégis ez milyen hal volt, mire közölte, hogy: RANA.
Biztos nagyon bután néztem, mert mondott még néhány szinonimát, de egyik sem volt jobb a békánál.
Abban biztosak voltunk, hogy nem békát ettünk, biztosan valamilyen hal volt, ne de milyen… és akkor megkezdődött a nyomozás.
Nem telt sok időbe, meglett: horgászhalat ettünk. Nem, a horgászhal nem a csali… hanem egy egészen különleges lény, amiről én eddig egyáltalán nem hallottam.
Láttam róla képet – ritka ronda! És már értem is a RANA – béka elnevezést. A tenger mélyén, az iszapba beásva él, főként kisebb halakat eszik, de ha úgy adódik kicsit feljebb megy, és halászó madarakat is be tud cuppantani. Nem egy ritka faj, több ezer tonnát is halásznak belőle.
A szaporodása nagyon vicces: a nőstényt, a sokkal kisebb termetű hím megközelíti, majd beleharap. Ezzel a harapással kerülnek a nőstény szervezetébe a hímivarsejtek. A hím ezután már ott marad, és a teste eggyé válik a nősténnyel. A tudósok sokáig nem értették, hogy szaporodik ez a faj, és arra sem volt magyarázat, hová tűnnek a hímek. De mostmár azt is értik, mik azok a bibircsók-szerű kinövések a nőstény testén – hát, kérem, ők az udvarlókJ
Milyen csodálatos a természet!
Ha tehetitek, próbáljátok ki ezt a remek ételt!
