Tavaly sokként ért… szomorúan mondtuk le a nagycsaládi utazásunkat… készültünk csak mi otthon, csak kicsit…
Idén már nincsenek elvárásaink… megint csak mi öten leszünk, elmarad a nagy fészekrablás Nana kertjében az összes unokatestvérrel, elmaradnak a rokonlátogatások, és meglocsolni is csak azok a fiúk fognak, akikkel hónapok óta össze vagyok zárva. Milyen jó, hogy vannak fiaim:-)
De talán ez a legfontosabb, hogy ők meg fognak locsolni. Egészségesek vagyunk, jól vagyunk, az egyetlen feladatunk, hogy várunk. Fegyelmezetten várunk. És készülünk a húsvétra.
Célunk, a nem rosszul levés! Ezért visszafogott, ugyanakkor nagyon finom menüvel készülök.
A honlapomon megtaláljátok a kalácsot, amit ifjúkori anyósjelöltem szuper recepje alapján azóta is készítek. Idén kicsit felturbóztam: a hagyományos verzió mellett elkészítettem a mazsolás, a diós-mazsolás és a ricottás-medvehagymás változatokat is, még sülnek:-)
A szombati sonkabontáshoz a kalácson kívül egy másik finomsággal is készültem, ez a sajttekercs. A klasszikus recepttől itt is eltértem, kipróbáltam, milyen lehet, ha gorgonzolás-diós krémet teszek a prosciutto cotto mellé… ha bejön a kísérlet, itt sem lesz megállás… már eleresztettem a fantáziám, csak ügyesen visszafogtam egyelőre.
Szombaton vacsorára tehát: kalács, főtt sonka és főtt tojás, sajttekercs, fűszervaj torma és rengeteg zöldség lesz a menü. Desszertnek lesz csokifülű nyuszi és csokis szívecskék, illetve az elmaradhatatlan répatorta.
Vasárnapra sült kacsával készülök.
Nagyon szeretnék jövőre a nagycsaládommal lenni, jönni-menni, nagyokat beszélgetni, nevetni mindannyiukkal!
Szomorú ez így most. Kicsit mindannyiunkban meghal valami belül…. de fel is fog támadni… ez most a mi Húsvétunk!