…ünnepre várva. Titokzatos, hosszú várakozás a csodára. Minden évben, mindig nagy izgalommal, ugyanakkor szép csendben, lassan öltöztetjük ünneplőbe a szívünket.

Véget ért az ősz, az utolsó gyümölcsöket is betakarítottuk, eltettük télire. És magunkat is eltettük télire. Bevackoltunk. Hosszú téli napok, esték és éjszakák. Minden adott a méltóságteljes, meghitt készülődéshez. De csak szép lassan!

Nagy a család, sok kisgyerek, a varázsnak így még tartania kell. Szeretnénk igazán boldog, csillogó szempárokat látni reggelente, amikor az adventi kalendárium nyílik, Miklós napján, Szenteste. Ahhoz, hogy ebben a világ legnagyobb örömében részünk lehessen, nekünk kell gondoskodni sok dologról.

Hogy rá tudjunk hangolódni az ünnepre, öltöztessük először ünneplőbe otthonunkat. Készítsünk adventi koszorút, mézeskalács házat, habkarikát. Kerüljenek elő a karácsonyi angyalkák, plüss hóemberek, fényfüzérek.  Esténként gyújtsunk gyertyát, tanuljunk újabb énekeket. A gyerekek nagyon szeretik. Karácsonyra pedig egy egész kis csokor karácsonyi dalocska fog összegyűlni.

A decemberi menü is mindig kicsit más: van még sütőtök, most finom a szelíd gesztenye, ott a sok alma, de már van isteni narancs, mandarin… Kezdjük el tervezgetni a karácsonyi menüt is.

Összegyűjtöttem néhány ötletet, szemezgessetek!