A füstös íz, attól olyan nagyon finom… és hogy mitől lesz füstös az az íz? Döbbenet volt az arcomon, amikor az erdélyi származású barátnőm megmutatta, hogy készítik az igazit… A padlizsánt úgy ahogy van, rádobta a rezsóra. Se serpenyő, se semmi. A lakásban állt a füst, de ő lelkesen mondta, hogy még, még, még… néha megforgatta… amikor már nem lehetett látni a füsttől a konyhában, szegény padlizsán meg már hámlott, közölte, hogy így jó lesz.
És igen, jó lett, nagyon-nagyon.
Azóta én finomítottam a technikán, serpenyőt használok, és van, hogy a kertben oldom meg, de a lényeg, hogy a padlizsán minden oldalát szinte égésig kell sütni. Közben a padlizsán húsa finom puha lesz, a bőre megég, de azt úgyis leszedjük. Az ízéhez viszont feltétlen kell ez a finom füstös plusz, amit csak így lehet elérni.
Szóval, miután megvan a padlizsánhús, összetöröm villával vagy botmixerrel, sózom, adok hozzá jó sok frissen tört fekete borsot és szintén jó sok apróra vágott lila hagymát. Én ezt direkt nem mixelem, szeretem úgy enni, hogy roppan.
Készen is vagyunk.
Kedvencem pirítós pur-purral, de kenyér nélkül zöldségekkel is nagyon finom. Valaki kever még hozzá majonézt, úgy az autentikus, én azt legtöbbször elhagyom.
